A napjaim unalmasan teltek. Rengeteget beszélgetem Cin-el és mondhatom, hogy ő a legjobb barátnőm. Áronnal is igen sokat beszélgetem, de nem beszéltünk meg semmit. Végül is nincs mit megbeszélnünk. Volna csak ő nem tudja, hogy én tudom. A többi nap megérkeztek az osztálytársaim. Nem beszéltem velük, elvoltam én Cin-el és Ron-al. Persze Áronnak is voltak barátai így egy idő után már nem nagyon volt velünk. 10-en vagyunk egy osztályba abból három embert ismerek(Áron, Cintia, és magamat). Van még 2 lány és 5 fiú.
Elégé izgulok a holnapi nap miatt, hisz egy összeszokott társaságba kerülök be...
Ááá!Eljött ez a nap is. Reggel korán keltem egyszerűen nem bírtam aludni(meg az idő eltolódást is nehéz megszokni) 07:00-kor Cin is felkelt. Együtt készültünk össze. Lassan sikerült lenyugodnom, ugyan is ha a színpadon 100000 ember előtt nem félek, akkor az új osztályomtól se kell. 07:40-kor elindultunk a suli csak 5 percre van.Beléptünk a portára nagyon szép. Én Cin-t követem mert én azt se tudtam, hogy hol vagyok. Majd felértünk a terem elé és bementünk.
-Sziasztok!-köszöntünk.Páran oda néztek.
-Szia Cinty!-mondja egy helyes srác.Majd felkel oda jön hozzám és kezet csókol.Én itt elröhögtem magam.-Szia, Leó vagyok.-és meghajol.Erre mindenki oda nézz.
-Szia, én...-épp mutatkoztam volna be amikor egy piros hajú csaj felkiált és utána egy srác utánozza.Legalább is csak remélem, hogy utánozta.Leó oda néz rájuk aztán rám, végig mér aztán ő is elkezd kiabálni.
-Nem lehet, hogy te vagy.- mondja sokkoltan Leó.
-Én Kővári Alexandra vagyok.Annak hívtok aminek akartok, de a legtöbben Lex-nek szoktak.-mosolyogtam.
-Akkor én hívhatlak cicámnak?-kérdezi egy nagyon helyes srác.Hmm.. jó ez az osztály.Elröhögöm magam.
-Hát figyelj, én semmi jónak nem vagyok az elrontója, de azért cicámnak még ne hívj.-mondom röhögve.Az egész osztály röhög.
-Na most, hogy megismertük az új divát-néz rám egy nagyon szép szőke lány.Hát kívül szép belül ronda tipus.- a jövőre is lehetne gondolni idén végzünk. Erről jut eszembe.-mondja és rám néz.-Szandra mindenki tudja, hogy az amerikaiak hülyék. Hogy fogsz te itt végezni.-mondja kedvesen.Nem nagyon rázott meg a dolog.
-Örülök, hogy ennyire aggódsz értem, de nem kell. Tudom mindenhol ezt mondják és ez való igaz de apám történetesen tanári diplomával rendelkezik, úgyhogy fel vagyok készülve.-válaszoltam.A többiek elmosolyodtak.Majd mindenki bemutatkozott.Áron is ott volt és elégé nézett mikor Kevinnel beszéltem.
-Szóval Lex, hogy tetszik Magyarország?-kérdezi mosolyogva.Szerintem ez a flörtölős mosolya.
-Amit eddig láttam az szép.Kicsit kicsi, de az nem baj.
-És, hogy fog így működni a karriered?-kérdezi.Elég hülyén nézek, így Kevin elmondja részletesebben.-Éneklés, színészkedés?
-Jaa, így már világosabb.Én sose szerettem csinálni, mindig is fotózással szerettem volna foglalkozni.Egyébként azt mondják van tehetségem.-Mosolygok.
-Aha.És, hogy van a barátod.A magán életedről nem sokat tudni.
-Nincsen barátom.És igen nem sokat tudni, de azt nagyon.És megkérlek, hogy úgy kezelj és ezt másoknak is mondom-kiabálom túl az osztályt-mint egy átlagos diákot.Köszönöm-széles mosolyra húzom a szám.A többiek kiáltják, hogy "érted bármikor Lex" és röhögnek.
Hirtelen megszólal a telefonom. És kihív?Na ki?Anyám ki más.
-Szia anya nem tudom, hogy ott hány óra van, de itt mindjárt nyolc és csengetnek.
-Kislányom szia olyan régen beszéltünk.-én meg fura fejet vágok és ezt a többiek is észre veszik.
-Anya tegnap beszéltünk.Baj van?
-Nincs dehogy, csak egy kis barátod beszélni szeretne veled.-átadja a telefont.
-Szia Lexi, tudod ki vagyok?-rögtön megismertem a hangot.Elkezdtem szédülni.
-Andris te mit keresel nálunk.Csak mert nem tudják mit csináltál, nem kell ott lened.Örülj, hogy nem szóltam senkinek.
Na igen.Andris Amerikában született de az anyukája magyar ezért tud magyarul.Apukája börtönbe van testi sértés miatt.Na Andris ugyan ezt az agresszív viselkedést örökölte.Miután az apukája börtönbe ment elkezdet inni ilyenkor volt 15 éves és én is. Louis-tól megyek haza és meglátom egy sikátorba.És nekem jön.Megvert és megerőszakolt.Ez után lettem depressziós.Nem mondtam el senkinek.A szüleimnek se, és Andris se nagyon emlékszik, mert mint kiderült drogozott is.16 éves koromba láttam utoljára mikor eljött és bocsánatot kért, de én elhajtottam, mert ilyet nem lehet megbocsátani. Azóta félek a sötétben, nem mászkálok egyedül nappal igen de akkor is jobb társaságba és mind ez borzasztó de maradt egy nyomom egy üveg darab elvágta a vádlim, de nagyon mélyen. A heg a mai napig ott van, és mindig ez jut eszembe. Andris-tol is félek nem bírom a hangját se.
-Jó nyugi.Nem igaz, hogy nem tudsz túllépni ezen.
-Mi az, hogy túllépni??Örülj, hogy nem kerültél börtönbe te szemét.Akkor apáddal lehetnél.Most azonnal takarodj el a házunkból, mert ha nem elmondom mindenkinek, hogy mekkora egy féreg vagy.És többet oda ne merj menni.És engem is hagy békén egy életre!Felfogtad?-ordítottam.Mindenki engem néz.Észre veszem, hogy patakokban folynak a könnyeim.
-Felfogtam.De vigyázz magadra Pesten, mert amit én akarok azt elérem.Hisz te is megvoltál vagy így vagy úgy.-mondja.Szinte látom magam előtt azt a gúnyos vigyort.
-Fenyegetsz?Igen?Én is tudok ám.Te engem már nem tudsz bántani.Mert ha megteszed vagy csak nekem jössz esetleg fenyegetsz vagy a családomat bántod, te az apádnál is tovább fogsz rohadni a börtönbe.-fejeztem be, de a hangomon lehetett hallani a félelmet és a rettegést.
-Rendben van.Nem zaklatom a családod se senkit.De te vigyázz magadra nagyon.Azt hiszed ott nem kapnak el?Naiv vagy.És ha börtönbe megyek neked már nem lesz nyugtod.Na csá.-mondta és letette.Még mindig engem néz mindenki így kirohanok a mosdóba.Eddig nem tudtam, hogy hol van, de ilyen helyzetbe a lába vezérel és az tudja.
