8. rész

Mentem és mentem, még oda nem értem a parkba ahol meglátom félelmem tárgyát.Oda lépet hozzá  aztán.....

Aztán megszólalt.
-Tudtam, hogy eljössz.Félted a húgocskád.-mosolygott pimaszul.
-Igen féltem, de nehogy azt hidd, hogy te bármit is teszel velem.-erre a mondatra elröhögi magát. Lesajnálóan.
-Én nem hiszem.Hanem tudom.-ezzel megragadta a kezem.És elkezdett tapizni.
-Engedj el vagy sikítok!!-ordítom.Nem riad meg.Még jobban elkezd fogdosni.Ugyan ez volt 3 éve. Ordítottam sírtam kiabáltam.De nem volt a környéken senki most is ugyan ez volt csak...csak valaki meghallotta a kiáltozásom és oda jött.Nos, inkább valakik, mert a srácok voltak mind a 9-en.
-Hé haver!Nem mondták neked, hogy nőket nem bántunk.-mondta Áron.Andris nem ijed meg.Annyi változott, hogy már nem taperolt csak a karom fogta, de azt olyan erősen, hogy lerogytam a földre.Elkezdett ráncigálni.De addigra késő volt.A többiek oda értek.Áron rögtön behúzott neki egy akkorát, hogy az én öklöm fájt.De Andris nem esett el.Rám nézett és a többiekre, majd megint rám.Felrántott szorosabbra fogta a kezem és csak ennyit mondott.
-Ezzel még nincs vége.-és elfutott.Én sírva rogytam a földre.Zokogtam.Arra emlékszem, hogy fölálltam és... és sötétség....Mikor felkelek a szobában vagyok és a többiek körülöttem.
-Mi történt?-kérdeztem rekedten, mert azt se tudtam, hogy mi van.
-Elájultál a parkban.-mondta Edd aggódva.És ekkor minden eszembe jutott.Végig néztem rajtuk és könnybe lábadt a szemem.
-Köszönöm.-mondom meghatotan ők csak mosolyognak.
-Nincs mit.-mondja Joel.-De magyarázattal tartozol.Ki volt az a fickó és mit akart?Vele is találkoztál volna vagy bokorból ugrott ki?
-Nagyon hosszú történet ez és fáradt vagyok...-ekkor Áron közbe szól.
-Nem-nem.Ezt most nem intézed el ennyivel.Mindent elmondasz.-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.
-Hát jó.Remélem van időtök.-bólintanak.-Az egész 15 éves koromba kezdődött.Este volt és sötét.A barátnőmtől mentem haza, de egy sikátorba megláttam Andrist.Nagyon be volt rúgva drog is volt benne.Majd beráncigált és..-folytattam volna, de éreztem, hogy patakokban folynak a könnyeim.A többiek nagyokat néztek.Gondolom értették, de tőlem akarták hallani.-Meg-errő-sza-kkolt.-zokogom.Mindenki lefagy.Már nem annyira szipogok így folytatom.-Ezen kívül még meg is vert.A sikátorba egy üveg elvágta a vádlim.-mutatom meg nekik a sebhelyet.-Ezt senki sem tudja.Csak ti.Senki más és nem is tudhatja meg senki.-fejeztem be.Döbbent csend.
-És akkor miért találkoztál vele?-kérdezte Kevin.És Krisz.
-Na igen.Mikor a parkba elmentem oda mentem hozzá.Fogalmam sem volt, hogy mit keres itt.Oda mentem és azt mondta, hogy 8 ugyan ott.
-És te mégis mi a f********t mentél oda?-akadt ki Áron teljesen.
-Mert azt mondta, hogy ha nem megyek a húgommal is megfog történni.Nem engedhetem meg, hogy azt tegye Katával amit velem.Nekem tönkre tette az életem...a családomét nem hagyom.-fejeztem be.
-De most komolyan megerőszakolt?-kérdezte Edd sokkolta.Nem válaszolok.Ránézek.Szerintem látja a szememben a fájdalmat, mert bólint.
-Hogy lehet valaki ekkora...ekkora-kereste a szavakat Krisz.-Szeretem a csajokat, de ezt sose tenném meg.
-De nem volt magánál.-mondtam.
-Te még őt véded?Az az embert aki megalázott?-akadt ki Áron.
-Az apja pont akkor került börtönbe.És nem bírta felfogni vagy....-és ekkor esett le én tényleg védem őt.De nem baj, mert ez lehet, hogy nagyon megviselte.
-És ma?Ki tudja mit csinált volna?Vagy még most is az apja miatt ilyen?-kérdezi Ron teljesen igaza van.-Már bánom, hogy nem ütöttem nagyobbat.És ekkor megcsörren a telefonom felveszem és beleszólok.
-Halló?......