11. rész

-Feljelentem...

-Feljelentem.-mondom halkan.Áron felfigyel.Látom, hogy mosolyogna.
-Komolyan?
-Igen.De nem itt.Haza megyek.
-Mi?Nehogy haza menj.-kezd aggódni.
-Ne aggódj, vissza jövők.-mosolygok.-Haza megyek akkor ott elmondom anyának.És még a fontosabb dolgok aztán haza jövők.
-Rendben.-mondja Áron.A hangján úgy hallom, hogy örül, de szomorú is.Felhívom anyát, hogy haza megyek.Foglalok repülőjegyet.És össze pakolok.Hétfőn reggel 9-kor indul a gépem.

Hétfő.
Ma indul a gépem.Reggel a srácok elköszöntek.
-Vigyázz magadra!-mondja Leó.Tudom miért.
-Haha.Nagyon vicces.Te is vigyázz, mert a végén félni fogok tőled.
A többiektől is elköszönök de ők nem lőnek el ilyen fura poént.A végén a lányok szorosan megölelnek Cin és Bia szeme csillog.
-Nehogy sírjatok nekem, mert akkor én is sírni fogok.-mondom nevetve.Ekkor Cin elsírja magát utána meg Bia aztán én.Blanka csak néz.Ölelésre tárom a kezem.Blanka szemet forgat és sóhajt, de végül oda jön és megölel.
-Köszönöm.
-Ez nem lesz minden napos.Vigyázz magadra és írj, hogy mi volt a rendőrségen.De magyarul.-ja igen néha angolul beszélek Blankával.Csak azért, hogy idegesítsem.Ezzel általában én nyerem a vitákat.
-Persze, hogy magyarul fogok írni.Na, de mennem kell.Vigyázzatok.Szeretlek titeket.Sziasztok.-intek egy utolsót kilépek a szoba ajtaján, visszanézek majd becsukom az ajtót.Már a kolli előtt voltam a lépcsőn.Meghallom, hogy valaki a nevemet kiáltja és ez a valaki Áron.
-Lex, várj!-kiáltja.Én megállok a lépcsőn.Áron oda lép megragadja a karom és megcsókol.Megint.Lassan elenged.-Elfelejtettem elköszöni.Tudom, hogy nem akarsz tőlem semmit, de nem tudlak és nem is akarlak elfelejteni. Lex, sajná....-mondaná, de megcsókolom.Eltol magától és a szemembe néz.-Ez mi volt?
-Szeretlek.Ez volt.
-És akkor most?
-Most megyek.De lenne egy kérdésem.
-Mégpedig?-húzza fel szemöldökét.
-Megbocsátasz?-fura fejet vág.-Én örülnék a legjobban ha mi egy pár lennénk.És múltkor szerelmet vallottál és én nemet mondtam. Helyesbíteném igenre a választ.-Áron csak néz csak néz és megcsókol.Nem tudom, hogy mióta állunk a lépcsőn.Csak azt veszem észre, hogy a többiek tapsolnak meg fütyülnek.Feléjük nézek és elmosolyodom.Majd Áron ellép tőlem és int egyet.Megvárom még bemennek a suliba és én is elindulok...